Az Under the Public Eye alkotópárosa, Góg Emese és Lovas Dávid munkája a befogadás témáját járja körül. Kontextustól és tartalomtól függően ugyanazt a képernyő vagy tv-készüléket szemlélhetjük műélvezőként, tv-nézőként vagy épp vásárlóként. Mi történik a BBS filmjeivel, mint képzőművészeti alkotásokkal, ha a múzeum helyett egy bevásárlóközpont elektronikai nagyáruházában kerülnek levetítésre? Ennek a kísérletnek a dokumentációját láthatjátok a kiállításon.

A levetített filmek:

Sára Sándor: Cigányok [1962] 17' – dokumentumfilm
Reisenbüchler Sándor: Egy portré századunkból [1965] 9'-animációs film
Kovács Nándor: Képek és emberek [1964] 10' – dokumentumfilm
Gazdag Gyula: Hosszú futásodra mindig számíthatunk [1968] 13' – dokumentumfilm
Hajas Tibor: Öndivatbemutató [1976] 14'- kísérleti film
Birkás Ákos: Tükröződés [1976] 5' - kísérleti film
Xantus János: Diorissimo [1980] 30' - kisjátékfilm

A projekt címéhez hűen (Új média a vitrinben) Emeséék kitették a műveket egy "csak nézésre" szánt térbe, az Electro World tv-képernyőire, ahol rengeteg készülék ugyanazt az adást vetíti. A vásárlók ugyanakkor nem a képi tartalomra, hanem a készülékre,
képminőségre fókuszálva nézik a képernyőt. A néző helyzete egyébként
kísértetiesen hasonlít egy kiállítási szituációhoz. A vásárló a néző,
a tárlatvezető pedig a multicég alkalmazottja, aki minden tudnivalót
elmond nekünk.